Vajon van kapcsolat egy játék komplexitása és BGG-s elismertsége között? Ha igen, mivel magyarázható az összefüggés? Először nézzük meg az adatokat, aztán pedig engedjük szabadjára a fantáziánkat!

A felhasználók szavazatai alapján a BGG egy 1-től 5-ig terjedő skálán méri egy adott játék komplexitását. Ezen a skálán a „Kingdomino” például 1.21-es értéket kapott, míg a „Terra Mystica” 3.95-ön áll jelenleg. A mutatót „weight-nek” hívják, és maga az oldal sem próbálja meg definiálni, hogy mit is jelent pontosan. Az én értelmezésemben egyszerre utal a szabályok bonyolultságára, a játék mélységére és a döntési lehetőségek számára.

A számításokhoz csak azokat az alap játékokat vettem figyelembe, amelyek legalább 25 komplexitást értékelő szavazatot kaptak. A kiegészítőket kivettem. Első lépésként nézzük meg, hogy miként változott az átlagos komplexitás az idő előrehaladtával!

Az eredmények az átlagos komplexitás értékek növekedését mutatják, azaz kisebb megingásokkal évről-évre egyre komplexebb játékok jelennek meg. A tavalyi év például kiugró növekedést mutat és az átlagos komplexitás már majdnem a 3-as értéket súrolja, de fontos megjegyezni, hogy itt jóval kisebb a számítás alapját képező elemszám, azaz kevés játék érte már el az általam limitként szabott 25 leadott szavazatot. De vajon ez a növekedés az átalunk szabott igényekre való reagálás? Azaz nagyobb esélye van egy komplexebb játéknak arra, hogy megszeressük és sikeres legyen? Vonjuk be a vizsgálatba az elismertség BGG-s fokmérőjét, a felhasználók szavazatai alapján számított átlagos értékelést („Average rating”) is!

A fenti ábra több érdekességet tartogat számunkra. Egyrészt az ábra tetején lévő gyakorisági eloszlás szerint a könnyedebb játékok (értsd: 2.5 komplexitás alattiak) mennyiségben meghaladják a bonyolultabb darabokat. Tehát ha a volument nézzük, több könnyebb játék van, mint nehéz. Emellett a hőtérkép sötéttel jelölt részei azt is megmutatják, hogy az átlagos értékeléseket és a komplexitás mutatókat összevetve mely területeken sűrűsödnek a játékok. Ez alapján a legtöbb játék átlagos értékelése 6 és 7 közé esik, a komplexitás mutatója pedig 1.5 és 2.5 közé. De a legizgalmasabb talán az, hogy egyértelmű kapcsolat bontakozik ki a komplexitás és az átlagos értékelés között. Nézzük ezt alaposabban meg egy olyan ábrán, ahol minden pont egy játékot reprezentál!

A trendvonal világosan azt mutatja, hogy a komplexebb játékok magasabb értékelést kapnak. De vajon mi állhat ennek hátterében? Nekem két gondolatom van ezzel kapcsolatban: egy módszertani és egy nagyon is emberi.

• Ahogy arra Dinesh Vatvani remek elemzésében rávilágított, fennáll a veszélye annak, hogy mintavételi torzítással állunk szemben[1]. Azaz a BGG nem a teljes társasjátékozó közösség lenyomata, hanem olyan játékosok gyűjtőhelye, akik a komplexebb darabokat szeretik. Ezt adatokkal nem tudom alátámasztani, sajnos nincs információm a felhasználói összetételről, és az oldal szigorúan tiltja az ezirányú adatgyűjtést. Így csak az intuíciónkra hagyatkozhatunk, de azért nem nehéz érveket keresni az állítás elfogadásához. Úgy gondolom, hogy a BGG közössége olyan elkötelezett játékosokból áll, akik komolyan veszik a társasjátékozást, mint hobbit. Szabadidejük jelentős részét töltik játékkal és újdonságok felkutatásával, és kíváncsiságukat enyhítendő pedig egyre komplexebb élményeket keresnek a játékokban. Szerintem valahol törvényszerű, hogy ha sok időt szentel valaki egy témának, akkor egyre inkább a komplexebb dolgok irányába fordul. Elvégre az oldal nevében is benne van a „geek” kifejezés, amelyet udvariasan fordíthatunk úgy, mint valaki, akit nagyon érdekel egy adott téma és sokat is tud róla. De a legjobb érv talán az, hogy aki veszi a fáradtságot, hogy kiigazodjon a BGG weblap designján (főleg a korábbi verzión), az biztosan erős vonzalmat érez a komplex dolgok iránt!
• De nézzük a szigorúan szubjektív véleményemet a dolog emberi oldaláról! Amikor valaki félelemmel vegyes kíváncsisággal nekiül a „Terra Mystica” 20 oldalas, apró betűkkel írt szabálykönyvének, időt és energiát áldoz arra, hogy megértsen egy komplex, de önmagában koherens rendszert. Ha ez sikerül és elérsz oda, hogy átlásd az összefüggéseket és a játék mélységét, akkor olyan érzések keríthetnek hatalmukba, mint az elégedettség, sikerélmény vagy az öröm. Kifizetődött a befektetett munka, érted a játék korábban idegennek tűnő világát és az előzetesen bonyolultnak tűnő szabályrendszer csak magadnak köszönhetően immár a szórakozásodat szolgálja. Ez a pozitív visszacsatolás visszaköszönhet az értékeléskor is, növelve a komplexebb játékok elismertségét. Minél nehezebb egy játék ugyanis, annál nagyobb lehet a megértés öröme által vezérelt „felülpontozás”. Én például hiába tartom a „Kingdomino-t” is kiemelkedő játéknak, ha rangsorolnom kell, a fentiek miatt a „Terra Mystica” mindig egy kicsivel előrébb lesz nála. Mert egész egyszerűen többet tettem azért, hogy játszhassak vele, és a fáradozásaim szépen megtérültek.

Vajon a játékfejlesztőkre hatással van BGG közösség komplexitás iránti vonzalma? Látva az évenkénti átlagos komplexitás mutatók növekedését, én most amellett tenném le a voksom, hogy igen. De talán az a legszebb a társasjátékok ökoszisztémájában, hogy tökéletesen megférnek egymás mellett a könnyedebb és a komplexebb darabok, és mindegyiket más erényéért lehet szeretni.